Ez a gyűjtemény egy teljesen önálló világ — a saját gyökerével, szellemével és illatával —, egy teljes mikrokozmosz. Feltárja a hold látható oldalát egy ősi, barokk és valóban mágikus város, az Égbolt, egy régi templom, a költők és egy fiatal leány szívével áldott asszony, s a hozzájuk hasonlók változó fázisai alatt... Ám e gyűjtemény gyakran szól azokról a többiekről is, akik keveset értenek és keveset szeretnek egy ilyen Égboltot, mégis úgy döntenek, hogy soha nem hagyják el e város lépcsőit és mindent magába foglaló erődjének bástyáit. A líra, a próza, a prózavers és a verspróza ezen összefonódása számtalan olyan falevelet gyűjt össze, amelyekre a költő a lépteit írta. Első pillantásra e levelek ritkán tűnhetnek úgy, mintha ugyanabból az ágból, vagy akár ugyanabból a lombkoronából sarjadtak volna. És mégis, rokonai ők a sok — mára a világvárosi beton alá temetett — földalatti folyónak, amelyek feltartóztathatatlanul ugyanazon part felé hömpölyögnek, egyesülve ugyanazon erőd alatt.             E gyűjtemény olvasható ugyan bármely szinopszis, kommentár vagy recenzió tükrében, ám ez semmiképpen sem kötelező. Így minden kedves olvasó a saját ízlése szerint szemlélheti, olvashatja és &eacu